Szinte bármit beidegzéseddé tehetsz, ezért nem az a kérdés, hogy “igaz- e vagy sem”, hanem az, hogy amit igazságodnak választasz; Jót hoz- e Neked vagy sem?!

2024. április 2.

“A büntetés meghozza gyümölcsét”!

Te egyetértesz ezzel a gondolattal? Igazságodnak tartod? Ennek megfelelően bász Magaddal? A Gyermekeddel? A Pároddal? Ha igen, akkor az a gyümölcs ehetetlenül keserű…

Kérdés persze, hogy mit nevezünk “gyümölcsnek”?!

Ha egy helyes (pl. társadalmi norma által elfogadott) vagy elvárt magatartást, akkor valóban, a sorozatos büntetés – vagy akár egyetlen, óriási erejű büntetés – hatással lesz arra, ahogyan a másik ember viselkedik. Például, ha egy gyereket újra és újra megbüntetnek (elveszik a játékát, rákiabálnak, stb.) amikor olyasmit tesz, ami helytelen, egy idő után megtanulja, hogy másként viselkedjen.

Ez esetben a büntetéstől való félelem és a szeretet-, elfogadás megvonásának fájdalma és a szeretetre, elfogadásrra irányuló velünk született vágy fogja motiválni a viselkedés megváltozását. (“Inkább jól viselkedem, hogy továbbra is áramoljon felém a szeretet” – más kérdés, hogy ez a szeretet nem feltétel nélküli, hanem feltételes!)

Tehát a kérdés, hogy milyen áron változik a viselkedése annak, akit büntetnek?!

Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszold, kukucskálj bele a saját lelkedbe: idézz fel egy olyan élményt, amikor Te voltál az, akit büntettek. Mit éreztél, mit éltél át legeslegbelül? Haragot? Félelmet? Mély szomorúságot? Csalódottságot? Keserűséget? Fájdalmat? Szégyent? Valószínűleg mindezt, egyszerre…

Sok mindentől függ, hogy ezekből “kívül” mennyi látszott – például attól, hogy gyerekként vagy felnőttként élted át a büntetést és attól is, hogy mennyire bíztál magában: aki bízik magában, az megéli és – jó esetben – érett módon kifejezi a haragját, a csalódottságát, a fájdalmát. Aki nem bízik magában, az inkább “befelé” szomorú és saját lényének rosszaságaként; szégyenként éli meg az el-nem-fogadást és a büntetés fájdalmát.

Röviden: a büntetés hatására fájdalmas élményen keresztül változik a viselkedés – a Tiéd és Mindenkié! Ráadásul, a büntetés fájdalma-feszültsége egyes fizikai és neurológiai törvényszerűségek következtében magát a büntetés elszenvedőjét idővel büntetővé fogja tenni, hacsak idő közben nem kezdi el gyógyítani a sebeit.

Akinek a viselkedése újra és újra félelemből és a szeretet- elfogadás hiányának fájdalmas vágyából változik – az az ember nem szabad. Nem örül a puszta létezésnek. Nem tud önazonos lenni. Hosszú évek alatt megtanul mesterévé válni annak, hogy a többiek számára kívánatos minták alapján viselkedjen, csak közben elveszít valamit, pontosabban Valakit…  és lehet, hogy egy idő után már ő maga sem tudja, hogy mi hiányzik, miért nem tud ellazulni, megnyugodni, békében lenni saját magával – de te már tudod; azért, mert kettéhasadt és egyre fátyolosabb a kapcsolata az Esszenciájával; azzal a kíváncsi, szabad, alkotásra, örömre, jóságra, tanulásra született Lénnyel, aki Ő valójában.

Te szabad vagy? Örülsz a puszta létezésednek? Önazonos vagy?

Kérlek, hagyd abba az olvasást és időzz el egy kicsit a válaszaiddal. Engedd meg, hogy megérkezzenek, hogy átjárjanak….

Nincs azzal semmi baj, ha nem tudsz egyértelműen válaszolni – a bizonytalanság kijelöli a bizonyosságra törekvés irányát!

… és most folytassuk a korábbi gondolatmenetet; felmerülhet benned a kérdés, hogy van- e más út, ami helyes viselkedés kialakításához vezet anélkül, hogy közben elveszítenéd magad / vagy anélkül, hogy közben az, akit büntetnél, elveszítené saját magát?

A természet nem a büntetést használja arra, hogy egy folyamatnak véget vessen, hanem a “passzív” gátlást.

Mondok neked egy példát: a hormonrendszered úgy szabályozza a vérben lévő hormonjaid szintjét, hogy egy ici-pici mirigy, az agyalapi mirigy úgynevezett serkentő hormonokat termel. Ezek a serkentő hormonok eljutnak a hormontermelő szerveidbe, ahol – talán nem lepődsz meg-; az adott szervet hormonok termelésére késztetik. Ezek a szervek aztán a vérbe juttatják hormonjaikat. Amikor a véredben lévő hormonok szintje eléri a kívánt / szükséges értéket, akkor az agyalapi mirigyed, erről értesülvén abbahagyja a serkentő hormonok termelését.

Érzed a különbséget? Nem gátló hormonokat termel, egyszerűen felhagy a serkentéssel.

Fordítsuk ezt le a jutalmazás-büntetés világára: a jutalmazás elmaradása maga a gátlás. Tehát önmagában az, hogy nem erősítesz meg egy kedvezőtlen viselkedést; akár egy másik emberben, akár saját magadban!! – gátolja az adott viselkedés ismétlődését – ez a kiindulópont; hogy ne erősítsd meg azt, amitől meg akarsz szabadulni. Továbbá:

Neurológiai szempontból a passzív gátlás egy másik tevékenység aktív megerősítésén keresztül valósul meg; vagyis, jutalmaznod kell azt, amit a régi minta helyett erősíteni szeretnél!

Bármitől, amit többé nem akarsz tenni-gondolni-mondani, úgy tudsz valóban megválni, ha helyette valami mást teszel-gondolsz-mondasz.

Miért? Azért, mert ami él, az mozgásban van; tehát olyan nincs, hogy nem áramlik át információ az idegpályáidon – ha egy bizonyos áramlástól meg akarsz szabadulni, akkor egy másik áramlásba kell bekapcsolódnod! (Fontos: mindezt azután tudod megtenni, hogy feltárult előtted a már nem kívánatos minta tanítása és korábbi, védő szerepe – de ez egy másik történet.)

Tehát: ne jutalmazd azt, ami nem tetszik, hanem találj helyette valamit, ami tetszik és azt igenis jutalmazd, erősítsd, növeszd – akár magadban, akár másokban! Ha így teszel, akkor a változás nem hiányból, fájdalomból, hanem belső belátásból, örömből fakad; nem kényszer, hanem szabad döntések vezérlik!

Elmesélek Neked egy történetet. Velem történt. A helyszín: Spanyolország, Tarragona. 6-7 évvel ezelőtt, Joe Dispenza első egyhetes tanfolyamának utolsó előtti napján egy különleges gyakorlatot végeztünk, a gyakorlat a gyógyításról szólt.

Nagy amplitúdójú, örömteli érzelmeket “kellett volna” átélnem – és képtelen voltam rá. Az egész hetet nagy erejű, jóleső érzelmekkel töltöttem és mintha “kimerültek volna a pozitív érzelem – raktáraim”. Nem ment. Körülöttem sokszáz ember sírva-örülve ölelkezett, néhányan engem is megöleltek – bennem pedig – öröm és elérzékenyülés helyett- harag lobbant. Legszívesebben büntettem volna magam. Pontosabban; éreztem, hogy van bennem “valaki”, aki nagyon haragszik rám, amiért én nem úgy viselkedem és érzek, mint a többiek. Rossznak éreztem magam.

Egyszercsak – minden előzetes gondolatmenet nélkül- megjelent egy gondolat: “Most kell jutalmaznod magad”! Nem kezdtem el boncolgatni, hogy vajon milyen mögöttes logika vezérli ezt a felismerést, csak követtem. Mert könnyednek, jónak, igaznak éreztem. Abban a pillanatban az egyik tanfolyamrésztvevő megállt mellettem autóval, kinyitotta az ajtót és megkérdezte, hogy elvigyen- e a hotelba- mintha rögtön megerősítést kaptam volna arra vonatkozóan, hogy a jutalmazáson keresztül vezet az út.

Amikor beértem a szobámba, már meg is jelent a gondolat, hogy legszívesebben edzenék egy jót – nem gondolkodtam, már kerestem is a laptopomon az edzéseket – akkoriban a deepwork volt a nagy kedvenc-, átöltöztem és elkezdtem edzeni. Imádtam! Csodálatos volt, teljesen feltöltődtem, rengeteg energiát éreztem magamban – és hálás voltam magamnak, amiért hallgattam ezekre a gondolatokra. Könnyebbek, világosabbak lettek a gondolataim és mosolyogva mentem vacsorázni. Nagyon kedves asztaltársaságába “keveredtem”, átbeszélgettük az estét, sőt, az éjszaka egy részét.

A lényeg az, hogy “átszerettem magam” azon az időszakon, amit ez a bennem élő valaki büntetéssel töltött volna.

Akkor gondoltam át először, hogy a büntetés további büntetést szül – mert amit ismétlünk, az beidegződik! Nincs olyan, hogy addig bünteted magadat / vagy valaki mást, amíg a büntetés majd jósággá válik!! Ez pont olyan, mint amikor valaki azt mondja: “Harcolok a békéért”. Mindegy, miért harcolsz; a harc még több harcot szül. Aki békét akar, az még a békéért sem harcolhat – sőt, főleg a békéért nem harcolhat. …mert amit ismételsz, azt beidegzed. Az válik automatizmussá. Ugyanezért nem működik az sem, hogy átküzdöd magad a feladatokon, hátha a végén majd megkönnyebbülés vár. Nem vár megkönnyebbülés; mert addigra már beidegezted a küzdést, tehát amint – szenvedés, küzdés árán- elértél valamit, már látod is a következő célt, amiért ugyancsak küzdés-szenvedés árán fogsz elindulni.

Ha erős, régmúltban gyökerező büntető-szenvedő automatizmusaid vannak; akkor a legfontosabb, hogy ne büntesd magad miattuk.

Nem a te hibád! …de a Te felelősséged, hogy mit kezdesz velük!

Ha rezonálsz a leírtakkal és változtatni szeretnél Magadban; szeretnél a Jutalmazás útján tovább indulni, akkor:

1. Légy tudatos a benned élő mintákra – ehhez megfelelő belső erőforrásokra lesz szükséged!
2. Ha feltámad benned a harag a benned élő minták iránt, tedd fel a kérdést, hogy vajon hogyan szolgálhattak Téged ezek a minták? Vagy, ha téged sosem szolgáltak – mert ilyen is van!!- akkor hogyan szolgálhattak valakit, akitől – valószínűleg tudtodon kívül – átvetted ezeket a mintákat? Milyen módon védhették Őt és mitől? Ha eleget időzöl ezekkel a kérdésekkel, előbb utóbb megérkeznek a válaszok – és abban a pillanatban enyhülést, könnyebbséget, lágyulást fogsz érezni.
3. Jutalmazd meg magad azért, hogy elég éber, együttérző és tudatos voltál – ezzel a gondolataid máris letértek arról a neurológiai “vágányról”, amely korábban a viselkedésedet vezérelte volna.

Ha szeretnél minderről többet tanulni, akkor várlak a Káoszból REND-Szer-Etet Tanfolyamon – hogy egyre inkább Azzal azonosulj, Aki valójában vagy…

Szeretettel,

Bia

Szinte bármit beidegzéseddé tehetsz, ezért nem az a kérdés, hogy “igaz- e vagy sem”, hanem az, hogy amit igazságodnak választasz; Jót hoz- e Neked vagy sem?!

2024. május 7.

“A küzdés tesz méltóvá”!

Mindenek előtt leírok Neked egy neurológiai törvényt, amit a Káoszból Rend-Szer-Etet Tanfolyamon mélységében tanítok:

“Minden tevékenységed idegi aktivitással jár együtt. Ismételt tevékenységed ismételt idegi aktivitással jár együtt. Ismételt idegi aktivitás idegi struktúrát épít az idegrendszeredben”.

Vissza fogok térni ezekhez a mondatokhoz. Most viszont:

Képzelj el egy hömpölygő folyót; képzeld el, ahogyan ez a folyó téren és időn át hömpölyög; évszakokon, érzelmeken, találkozásokon, felfedezéseken – egész életeden át. Most képzeld el, hogy a sodrással szemben úszol – mert ezt láttad otthon, mert ezt látod szinte mindenkitől, mert azt tanultad, hogy ettől válsz méltóvá, érdemessé a Jóra! Sőt, talán azt is megtanultad, hogy irigyelni és megvetni kell azokat, akik könnyedén úsznak együtt az áramlással… Ők érdemtelenek! Könnyelműek! Inkább rájuk se nézz, még azt se’ érdemlik meg! Csak küzdj tovább!

Ezért hát küzdesz és erőt feszítesz és nyeled a vizet, egyre frusztráltabban, egyre fáradtabban. Amikor már nagyon kimerültél, megkapaszkodsz kicsit egy kőben, egy faágban, megpihensz egy kis szigeten – de aztán újra nekiveselkedsz – hiszen “nem lazsálhatsz”- és folytatod… Nem csoda, ha az évek során kétségbeesetté, csalódottá, keserűvé válsz – talán olyannyira, hogy fel sem teszed a kérdést: “Tényleg erről szól az élet?”

Csak figyeld meg, mit érzel, miközben a fenti sorokat olvasod! Kivel könnyebb azonosulnod; azzal, aki mosolyogva úszik vagy azzal, aki csakazértis, aki minden áron, aki nem pihenhet?

Tudod, mit hoz az életedbe a küzdés? Még több küzdést!

Visszatérek a neurológiai törvényhez, amit már leírtam Neked:

“Minden tevékenységed (beleértve a mentális tevékenységeidet is) idegi aktivitással jár együtt. Ismételt tevékenységed ismételt idegi aktivitással jár együtt. Ismételt idegi aktivitás idegi struktúrát épít az idegrendszeredben”.

Tudod, mi alapján viselkedsz, mi alapján hozod meg a döntéseidet, mi alapján gondolkodsz és érzel?

Az alapján, hogy milyen idegi struktúrák épülnek az idegrendszeredben. Pont.

Ha azt tanultad, hogy küzdésen keresztül válsz érdemessé, méltóvá, akkor – természetesen – küzdésen át képzeled el az utad a céljaid megvalósításához. Elindulsz. Küzdesz. Keményen! Ha sikerül elérned a célodat, azt mondod; “Látjátok, így kell ezt csinálni!” Ha nem sikerül, azt mondod: “Nem küzdöttem elég keményen”! …és legközelebb még több erőt feszítesz, még kevésbé figyelsz bármi másra, mint a küzdésre magára – és minden egyes végigküzdött úttal a küzdés idegi struktúráit építed! Tudod, mit jelent ez?? Azt, hogy automatizmussá teszed magadban – Te magad!! –, hogy a céljaidhoz a küzdésen keresztül vezet az út!

Nem attól válsz méltóvá, hogy küzdesz! Attól válsz méltóvá, hogy megkeresed magadban a méltóságot – mert eleve benned van – és megtanulsz visszafókuszálni a benned élő méltóságra.

A küzdés nem a méltóság valódi élményéhez vezet! Gondold tovább, kérlek; ha valóban érdemesnek tartanád magad arra, hogy még több jóban legyen részed – akkor a továbbiakban miért folytatnád a küzdést??

Bízom abban, hogy jól értesz; nem arról beszélek – írok-, hogy a küzdésen keresztül nem lehet elérni a céljaidig, hanem arról, hogy mi történik akkor, amikor a küzdés mint állapot, összeolvad a céljaid elérésével!!

Az idegrendszered úgy működik, hogy az eseményeket-élményeket, amelyekben részt veszel, kontextussal együtt idegzi be; ha a célod felé vezető út újra és újra küzdésen át vezet – vagyis, csatákon keresztül, amelyeket meg kell vívnod másokkal és / vagy magaddal-, akkor a küzdés során felmerülő érzelmek, gondolatok, viselkedésminták válnak idegi struktúrákká – röviden: a Részeddé!

Márpedig, a küzdés eredendő funkciója az, hogy túlélj veszélyes helyzeteket; hogy megvívj életet mentő csatákat! Ezzel összefüggésben a küzdés állapotához meghatározott érzelmek kapcsolódnak: félelem, harag, düh és ezek különböző kombinációi, más, küzdésre buzdító érzelmekkel (ugyanis minden érzelemnek van funkciója, de erről már biztosan tudsz)! A küzdésre való képességed csodálatos, ha a megfelelő kontextusban – tehát, amikor veszélyben vagy! – használod és mérgező, ha a megfelelő kontextuson kívül használod.

Mindig lesznek céljaid! Mindig lesznek vágyaid – ez az evolúció hajtóerejének része; új célok, új tapasztalatok, új élmények és az ezekhez történő adaptáció, amely aztán további tapasztalatok felé indít… Ha a Te céljaid – amelyek tehát sosem fognak megszűnni!! – összetapadnak a küzdés állapotával, akkor… Te folyamatosan küzdesz! Minden nap harcmezőre indulsz.

Most megállok egy kicsit. Figyelj magadba. Mit érzel? Nem vagy fáradt? Nem esne jól megpihenni? Úgy megpihenni, hogy közben nincs bűntudatod?!

A te csodálatos emberi strúktúrád nem folyamatos küzdésre van tervezve!! A küzdés megmentheti az életed, ha veszélyben vagy – de ugye te sem gondolod, hogy egész életedben veszélyben vagy??

Hosszasan beszélgethetnénk arról, hogy mi történik Benned, amikor küzdesz; hogyan változik a véreloszlás a testedben, hogyan szűkülnek össze az ereid az emésztő-immunrendszeredben és ez milyen betegségek kialakulását támogathatja; hogyan foglalják el a benned élő automatizmusok a tudatos gondolataid “helyét”, vagy arról, hogy miért érzed nehéznek, hogy fókuszálj, miért válsz egyre impulzívabbá és miért esik nehezedre, hogy a jó és könnyed folyamatokat vedd észre és azokkal tölts időt.

Mindezzel párhuzamosan, még valami történik Benned: a küzdéssel elnémítod a testedben élő feed-back rendszerek egy részét! Pontosan abból fakadóan, hogy az élő struktúrád nem hosszútávú küzdésre vagy tervezve – tehát nem a küzdés állapotával együttjáró érzelmek “krónikus” átélésére-, valószínűleg egy idő után elkezded eltávolítani magad a benned hullámzó nehéz érzelmektől – hiszen borzalmas lenne folyamatosan haragot, félelmet, dühöt, fájdalmat érezned!

Lehalkítod őket, így nem érzed, hogy benned vannak – de ezzel nem szabadulsz meg tőlük. Amikor mégis érzed ezeket az érzelmeket – ez, látszólag logikátlanul, sokszor azután történik, hogy valami jóban van részed (írok majd arról, hogy mi ennek az oka)-, akkor keresel valamit, amivel elterelheted a figyelmed, például; alkohol, nassolás, fölösleges vásárlás, túlzásba vitt sportolás (amivel újra lezsibbasztod az érzékelésed), folyamatos beszéd – mindegy, miről, csak beszélsz, hogy ne halld azt, aki ott benned Téged szólít; hogy engedj… Csak egy kicsit engedj…

A Káoszból Rend-Szer-Etet Tanfolyamon már a legelső alkalommal kitérek a feed-back (visszajelző) hurkok jelentőségére! Az univerzum egymást át- meg átszövő feed-back hurkok – magyarul; önmagukba vissszatérő kölcsönhatások – hullámzó hálózata!

Mint minden élőlény, Te is képes vagy arra, hogy saját magadat “szervezd” – ezt nevezik önszerveződésnek vagy auto-poesis-nak. Nincs szükséged senki másra ahhoz, hogy tudd, hogyan szervezd magad újjá pillanatról pillanatra (nyersanyagra szükséged van, de instrukciókra nincs)! Igen ám, csakhogy az önszerveződés feltételei a működő feed-back pályák; vagyis, hogy az információ “oda-vissza” áramlik!

Minél makacsabban küzdesz, minél kevésbé gondolkodsz kontextusokban, minél kevésbé figyelsz a kölcsönhatásokra, amelyek egy-egy helyzetben jelen vannak, minél kevésbé figyelsz a testedben felbukkanó jelzésekre (például; nem eszel, amikor éhes vagy / akkor is eszel, amikor nem vagy éhes, nem iszol, amikor szomjas vagy, nem pihensz pár percet, amikor fáradt vagy), annál inkább ignorálod a benned élő feed-back rendszerek által szállított információkat!! Miután pedig az élő szerveződések adaptívak, a Te élő szervezeted megtanulja, hogy nem fontos, mit üzen Neked. Csodálatos, hogy még így is életben maradsz!! …de a visszajelzések lenémításának óriási ára van!

Azzal, hogy figyelmen kívül hagyod a feed-back rendszereiden keresztül áramló információkat, képtelenné teszed magad a harmonikus önszerveződésre; a hibásan működő folyamatok kijavítására és az öngyógyításra. …azután nem érted, miért nem “működnek” a megérzéseid, miért nem tudsz tanulni a hibákból, amelyeket elkövetsz, miért nem gyógyul gyorsabban az a “fránya” betegség… de most már érted, ugye?

Ha nem vagy hajlandó visszaállítani a kölcsönhatást a Testeddel (és majd rajta keresztül a környezeteddel), ha nem arra használod tudatos, élő emberi struktúrádat, amire ez a struktúra tervezve van – akkor nem tudja betölteni azokat a funkciókat, amelyek a harmonikus létezésedet szolgálják!

Talán mostanra felmerül benned a kérdés, hogy ha nem küzdesz, akkor mégis mit csinálj “helyette”?!

Figyelj csak:

A természettel (és a természeteddel!!) való harmónia híján a benned élő erőt feszítened kell – ez szenvedést hoz. Ha viszont harmóniában élsz a természettel, akkor a benned élő erő kifejtése örömet okoz – és nem lehet erőfeszítésnek nevezni. Nem lustaságról beszélek, hanem arról az állapotról, amikor örömmel, belülről fakadó késztetéssel veszel részt egy folyamatban – amikor meglovagolod a hullámokat, amikor megérzed és megéled az erődet, amikor alkotsz, amikor önazonos vagy!

Hogyan tudsz harmóniába kerülni a természettel- a természeteddel?

Úgy, hogy elkezded beépíteni az idegrendszeredbe a neuro-biológiailag kódolt érzelmi szükségleteket, amelyeknek átélésére az élő struktúrád tervezve van. Tudom, sokadszor fogalmazok így (“… amire az élő struktúrád tervezve van”), nem véletlenül teszem! Ismerős ez a gyerekjáték?

Meghatározott alakú kivágásokba meghatározott alakú formák passzolnak. Az idegrendszered bizonyos szempontból hasonlít ehhez a “sütiformához”: meghatározott idegi struktúrák meghatározott élményekkel “működnek” jól.

Viszont, az agyad olyasmit fog tenni, amire ez a sütiforma képtelen: adaptálódik a HIÁNYHOZ! Ha ugyanis a neuro-biológiailag kódolt szükségletek nem érkeznek az idegrendszeredbe, akkor az agyad reaktív állapotba vált és egészen más idegpályák kezdik szabályozni az észlelésedet, az érzelmeidet, a gondolataidat és az egész tested viselkedését! Erre az állapotra többek között fokozott készültség, fokozott veszély-keresés, támadás-védekezés jellemző – és a kör bezárul; vissza is tértünk a küzdés állapotához.

Vagyis, a megoldás: ÁLLAPOTOT kell váltanod! Hogyan tudsz állapotot váltani? Úgy, hogy strukturáltan elkezdesz tanulni a neuro-biológiailag kódolt élményekről-szükségletekről és arról, hogy miként tudod idegi struktúráddá tenni ezeket az élményeket.

Amint ez bekövetkezik, megváltozik az idegrendszered állapota; megváltozik az észlelésed, megváltozik a gondolkodásod, megváltozik a véreloszlás a testedben, újra kapnak vért a “tudatos gondolataid”.

…és tudod, mi a csodálatos? Azzal, hogy újra figyelsz az érzelmekre, megnyitod a “csapot”; újra érezni fogsz! Igen, érezni fogod a benned rekedt érzelmeket is, de ha Részeddé vált a tudás, akkor már el fogod bírni őket! Már képes leszel megtartani magad! Minden egyes nehéz érzelem átélésével és tudatos felhasználásával visszakapcsolódsz saját magadhoz; visszaállítod a feed-back rendszereidet!! Sokkal többet fogsz nyerni, mint gondolnád: visszanyered az ÉLETÖRÖMÖDET!

Ahogy fokozatosan megtanulod olvasni a visszajelző-rendszereiden keresztül áramló jeleket, tudni-érezni fogod, hogy adott helyzetben mit tegyél, mit mondj / mit ne tegyél vagy ne mondj, tudni-érezni fogod, hogy milyen döntéseket hozz meg, tudni-érezni fogod, hogy mi az, ami a Tiéd; amivel rezonálsz, ami örömet fog hozni Neked és tudni-érezni fogod, hogy milyen folyamatokba nem érdemes bekapcsolódnod – mert nem rezonál az Esszenciáddal!

Páratlan érzés lesz!!

Gondolatmenetem zárásaként leírom Neked az állapotváltásod felé vezető út első lépéseit:

1. Kezdd el hetente legalább ötször elvégezni a youtube-csatornánkra feltöltött, 2024. Januári FOJÓ-gyakorlatot: https://www.youtube.com/watch?v=BL7baBSm1UA&t=2476s 
2. Hallgasd végig egy párszor a FOJÓ-gyakorlatsorozatot megelőző előadást, amelyet itt találsz: https://www.youtube.com/watch?v=e0kBAn4ge4I 

Ha pedig valóban el akarod mélyíteni a tudásod, visszakapcsolódni saját magadhoz és átélni a Páratlan érzést, akkor várlak a Káoszból REND-Szer-Etet Tanfolyamon vagy Egyéni képzésen.

…és tudd, hogy Bízom Benned! Igen, akár ismeretlenül is!

Szeretettel,

Bia

Szinte bármit beidegzéseddé tehetsz, ezért nem az a kérdés, hogy “igaz- e vagy sem”, hanem az, hogy amit igazságodnak választasz; Jót hoz- e Neked vagy sem?!

2024. május 21.

“A józan eszedre hallgass”!

Te is részesültél már ebben a tanácsban? Pedig, a józan ész kevés!

Először is, gyorsan tisztázzuk, hogy mit értek józan ész alatt: a józan eszed az én értelmezésemben nem más, mint a logikus-, analitikus információ-feldolgozó képességed, amely tényekre, valószínűségekre, logikus összefüggésekre hagyatkozik.

Ez egy rendkívül fontos és hasznos módja a gondolkodásnak, de ha kizárólag a józan eszedre hallgatsz, azzal megcsonkítod a létélményed és visszatérő frusztrációnak teszed ki magad!

Hogy miért? Azért, mert az analitikus-logikus információ-feldolgozás csupán egy részhalmaza „AZ” információ-feldolgozásnak. Ráadásul, egy viszonylag szűk halmaz!

Szinte hallom, ahogy tiltakoznak a Benned felbukkanó gondolatok:

„Szűk halmaz??? Ne hülyéskedj már, ez alapján végzem a munkám, ez alapján működik a hétköznapi élet számos területe”!!

Igazad van!! …és ezzel együtt is, szűk részhalmaz csupán.

Nézzünk néhány példát:

Előfordult már veled, hogy hirtelen átsuhant rajtad egy gondolat/ ötlet / megérzés, ami eltért az előzetes terveidtől, szándékodtól, gondolatmenetedtől, ezért ignoráltad – és ezt később megbántad? Ne is olvass tovább, hanem idézz fel legalább 5 ilyen múltbeli helyzetet!

… és az megesett veled, hogy pusztán logikus érvek alapján igyekeztél hatni valakinek a viselkedésére, gondolataira, érzéseire – és rosszul „sült el”? Az illető megsértődött, dühös lett, úgy érezte, hogy nem látod őt… Hosszú távon, a józan ész kizárólagos „használata” sekélyessé teszi a kapcsolataidat! Egy emberi lényt nem elég megérteni, meg is kell érezni! Csak így lehet mélyen összekapcsolódni – mással és saját magaddal is.

Biztosan találkoztál már az alábbi, állítólag Einsteintől (bár, azt is olvastam, hogy egy másik tudóstól) származó idézettel:

„Az intuitív elme egy szent ajándék, a racionális elme pedig egy hűséges szolga. Olyan társadalmat hoztuk létre, amely a szolgát tiszteli, az ajándékról pedig megfeledkezett.”

E megközelítés szerint az intuitív információ-feldolgozáson keresztül (intuíció – latin: belső látás) kellene navigálnunk az életünket; a kölcsönhatásainkat– a logikus-analitikus gondolkodásunkat pedig arra kellene használnunk, hogy a felbukkanó ismeretekre-jelenségekre magyarázatokat találjunk.

Vagyis, a megismerés képletébe bekerül, mi több, főszerephez jut a megérzésen keresztül történő összekapcsolódás és mellékszereplővé válik a megértésen keresztül történő összekapcsolódás.

Kérlek, ne utasítsd el csípőből a fentieket – nem is kell, hogy elfogadd, csak időzz el egy keveset azzal, hogy Te mit érzel és -gondolsz ezzel kapcsolatban!

Daniel Siegel neurobiológus, pszichiáter professzor szerint az intuíció “az a nem-logikus tudás, amely a testből bukkan fel, különösen a szív és a belek idegi hálózataiban, amelyek aztán a szignáljaikat eljuttatják a prefrontális kéreg középső részébe”.  (Pocket Guide to Interpersonal Neurobiology)

Tudod, mennyivel könnyebb lenne döntéseket hoznod az intuitív információ-feldolgozó képességed alapján?

… és tudod, hogy az emberek jelentős részét mi gátolja ebben?

Az, ami talán Téged is: a meggyőződés, hogy az agyad a főnök. Helyesbítek: a meggyőződés, hogy csupán egy agyad van! Itt az ideje, hogy megtudd: NEM egy agyad van, hanem kettő (sőt, definíció függvényében, akár még több).

Bizonyított tény ugyanis, hogy a szívednek is van agya! A szív-agy működését kutató tudományterület a neuro-kardiológia, az ezirányú kutatások “éllovasa” pedig az 1990-es években alapított HeartMath Institute.

“A szív-agy összetett ganglionok, neuro-transzmitterek, fehérjék és támasztósejtek bonyolult hálózata, ugyanúgy, mint a koponyaüregbe zárt agy”. (Science of the Heart, Exploring the Role of the Heart in Human Performance, Volume 2)

Sőt! Szívagyad a “fejedben lévő” agyadtól függetlenül is:

• tanul,
• döntéseket hoz,
• emlékszik (rövid- és hosszútávú emlékeket egyaránt őriz)
• érez és érzékel!

Az is kiderült– anatómiai, élettani megfigyeléseken keresztül-, hogy a szíved több információt küld az agyadba, mint amennyit az agyad a szívedbe. A kölcsönösség nem meglepő – hisz’ ez minden élő rendszer alapvető jellemzője-, azonban ez az aránytalanság figyelemreméltó!!

Tudod, miért? Azért, mert a struktúrád arról árulkodik, hogy a szívedet átjáró információk alapvetően határozzák meg a “klasszikus” agyad működését!! A HMI kutatásai alapján a szíved négyféle útvonalon keresztül kommunikál az agyaddal: idegpályákon-, hormonokon-, pulzushullámokon- és elektromágneses mezőkön keresztül. A kettejük (mármint a szíved és az agyad) közötti kapcsolat mély, összetett és folyamatos!

Mi több, 1983 óta a szív hivatalosan (!) a hormonrendszernek is része! A szíved által termelt “Atrial Peptide” (pitvari peptidhormon) az agyad számos szabályozó központjának működését befolyásolja! Hatással van az ereidben, veséidben, mellékveséidben zajló folyamatokra, sőt, egyes kutatások alapján a motivációdra és a viselkedésedre is!

Hogy “keveredtünk” a józan észtől a szívhez??

Onnan indultunk, hogy a logikus-analitikus információ-feldolgozás nem elégséges a valódi, mély megismeréshez és a hatékony döntéshozáshoz! Szükséged van arra a nem-logikus tudásra is, amelyet általában intuícióként emlegetünk. Az intuitív információ-feldolgozás minősége pedig a szívedben és a szív-agyadban zajló folyamatok függvényében alakul!

Létezik egy állapot, amely a szívkoherencia nevet kapta. Ebben az állapotban a szíved harmonikusan működik és ez a harmónia visszahat a percepciódra, az érzelmeidre, sőt, komplex egészségi állapotodra is!

Az elmúlt évtizedek többszáz (!) kutatása alapján a szívkoherencia egy olyan optimális fiziológiai állapot, amely fokozott kognitív funkciókkal, intuitívabb, intelligensebb, kiegyensúlyozottabb önszabályozó képességgel, fokozott érzelmi stabilitással jár együtt.

…és most jön a lényeg; kitalálod, hogy milyen tényezők vesznek részt a szívkoherencia állapotának kialakításában?

• a légzésed ritmusa,
• a figyelmed tudatos irányítása és
• az ÉRZELMEK, amelyeket átélsz!

Minden érzelem meghatározott módon hat a szíved állapotára, viselkedésére. Egyes érzelmek – nagyrabecsüléshez, szeretetteljes gondoskodáshoz, örömhöz kapcsolódó érzelmek – támogatnak Téged a szívkoherencia állapotának kialakításában.

Először is, figyelj meg számodra kellemes érzéseket;

Milyen a szubjektív élménye annak, amikor örömet érzel? Milyen a szubjektív élménye annak, amikor vidám vagy? Milyen a szubjektív élménye annak, amikor szeretetet érzel? Milyen a szubjektív élménye annak, amikor hálás vagy? Ne a józan eszeddel figyelj, hanem a szív-agyaddal!

Ezt követően, a tudatos szándékod segítségével (itt már bekapcsolódhat a folyamatba a józan eszed is) ezeket az érzelmeket-élményeket újra és újra hozd létre magadban, egészen addig, amíg beidegződnek és ezzel a természetes állapotod részévé válnak.

Ilyen egyszerű. Legalábbis, a “mechanizmus”. A megvalósítás nem feltétlenül, pontosabban, nem minden helyzetben “zökkenőmentes”, ha eddig másra voltál kondícionálva.

Nem tudom, te hogy vagy vele, az én gyerekkoromnak nem volt része, hogy “koherencia-teremtő” érzelmeket tudatosan gyakoroljak – felnőttként döbbentem rá az érzelmek tudatos választásában és beidegzésében rejlő óriási potenciálra.

No de, ahogy mondani szoktam: “ami késik, az jön”! 🙂

Micsoda szerencse, hogy minden pillanat lehetőséget kínál arra, hogy újraszervezd magad – hiszen az élményvezérelt neuroplaszticitás pontosan ezt jelenti; bármikor elkezdhetsz tudatosan, a szándékaiddal együtt rezonáló idegi struktúrákat kialakítani. Jelen esetben; a szívkoherencia állapotát támogató, jóleső érzelmek idegi struktúráit.

Így aztán, a címben szereplő feszólítást: “Használd a józan eszed” én valahogy így módosítanám:

Hozd létre magadban a szívkoherencia állapotát és engedd, hogy a szív-agyad tudása körbefonja a józan eszed!

Ha szeretnél szívközpontú érzelmeket begyakorolni, akkor ajánlom figyelmedbe FOJÓ-gyakorlat sorozatunkat: https://www.youtube.com/watch?v=YDl4hLyX-A4

Ha feltett szándékod, hogy a legnehezebb helyzetekben is vissza tudj térni egy koherens állapotba, akkor Neked szól a csoportos Káoszból REND-Szer-Etet Tanfolyamon: https://legyegesz.hu/

Ha pedig készen állsz életed egyik legkülönlegesebb, létfordító utazására, akkor várlak az Aggódásból Biztonságba – az Emlékezés 12 hetes úján, ahol csak Rád figyelek, csak Téged navigállak, 12 héten át! A díjmentes, Aggódásból Biztonságba Iránymutató (online) Konzultációra itt, a tanfolyam leírását követően tudsz időpontot foglalni: https://legyegesz.hu/

FIGYELEM: videóink, gyakorlataink, előadásaink, tanfolyamaink kizárólag oktatási célt szolgálnak! Az elhangzott információk nem helyettesítik az egészségügyben dolgozó szakemberekkel való kapcsolattartást, orvosi terápiát, -konzultációt-, -diagnózis felállítását!

Szinte bármit beidegzéseddé tehetsz, ezért nem az a kérdés, hogy “igaz- e vagy sem”, hanem az, hogy amit igazságodnak választasz; Jót hoz- e Neked vagy sem?!

2024. július 24.

“Azért aggódom érted, mert szeretlek”!

Te is szoktál “ezért” aggódni?

Szinte általános meggyőződés, hogy az aggódás a szeretet egyik megnyilvánulási formája. Pedig:

 Az aggódás nem a szeretet megnyilvánulása, hanem a bizalom hiányának jele!!  Ha őszintén fogalmaznánk, akkor a fenti mondat így hangozna: “Azért aggódom érted, mert legbelül nem bízom Benned; nem bízom abban, hogy képes vagy megbirkózni a feladattal / megtalálni az utad / meggyógyulni / kiállni magadért…”

 Az aggódás arról árulkodik, aki aggódik – Rólad, ha Te aggódsz! Az aggódás nem pusztán egy érzelmi “csomag”, annál sokkal több; azt jelzi, hogy az idegrendszered a fenyegetettség fiziológiai állapotában van!

A Te aggódásodnak nem sok köze van a másik ember (akiért aggódsz) valódi helyzetéhez!

 Haragszol, amiért ezt írom? Haragudj csak… a haragban sok alkotó energia van, több, mint az aggódásban!

 Minden érzelemnek megvan a maga funkciója – az aggódás alatt félelem húzódik, a félelem pedig arra való, hogy távol tartson egy fenyegető helyzettől, amelyben megsérülhetnél. A félelem tehát rendkívül hasznos, akkor – és csak akkor!!! -, ha valódi a fenyegetettség! Minden egyéb helyzetben összeszűkít, eltorzít, kicsivé tesz!

Az aggódás egy különös állapot, ugyanis olyan félelmeket jelent, amelyek meg nem történt, a jövőbe kivetített, feltételezett eseményekre irányulnak.

Tulajdonképpen az aggódás egyfajta “őrület”. Ismét haragszol, amiért ezt írom? Haragudj csak… legalább gyűlik Benned az energia!

Tudod, mit tanítasz az aggódással annak, akiért aggódsz?

Azt, hogy ne bízzon magában – hisz’ Te sem bízol benne! Ha bíznál Benne, akkor nem aggódáson keresztül kapcsolódnál hozzá, hanem őszinte kíváncsiságon, erő-élményen, empátián keresztül. Nyilván, ahhoz, hogy így tudj bárkihez kapcsolódni; saját magadban; az élő, emberi struktúrádban jelen kell lenniük ezeknek a belső erőforrásoknak. (Vajon jelen vannak)?

Tudod, mit hoz az életedbe a tartós aggódás?

• A tudatos döntéshozásod elhalványul, egyre nehezebben érvelsz, egyre nehezebben találod a saját igazságod – hiszen az aggódás eltorzítja a percepciódat, összemosódnak a tények és a kivetített félelmeid
• Elveszíted a szívbéli kreativitásodat
• Egyre sekélyesebb a Magadba vetett bizalmad és egyre jobban félsz attól, hogy megbízhatatlan vagy (valószínűleg, ezt még magad előtt is leplezed például azzal, hogy állandóan csinálsz valamit – hiszen, ha lelassulnál és “csak úgy lennél”, akkor a benned élő félelmek társaságába érkeznél)
• Egyre kevesebb jót veszel észre magadban!
• Egyre fenyegetőbb helynek tartod a világot!
• Betegségeket! Az idegrendszer szerveződését és működését hosszú évtizedek óta kutató Stephen Porges professzor szerint a tartós aggódás az idegrendszer diszfunkciója! Ha pedig az idegrendszered diszfunkcionális, akkor a szerveid szabályozása is eltorzul!

…és a lista nem teljes. Írásról írásra ki fogom bontani az aggódás és a felsorolt torzulások közötti kapcsolatot.

Most viszont lássuk, miként lehet kilépni az aggódás ördögi köréből – hisz’ a meg nem fékezett aggódás további aggódást szül, egészen addig, amíg:

1. Fel nem tárod az aggódásod valódi gyökereit! Már most elárulom: az aggódásod azt jelzi, hogy kiestél a természetes létállapotodból; a biztonság létállapotából! A biztonság ugyanis nem pusztán egy élmény, hanem meghatározott fiziológiai, mentális, érzelmi folyamatok jellemzik. A biztonság létállapotában automatikusan másképpen gondolkodsz, másképpen érzel és másképpen “működik” a tested, mint az aggódás létállapotában!

2. Miután tisztán látod az aggódásod valódi gyökereit, a felismeréseid fényében célzottan kezdheted el újra felépíteni Magadban azokat az idegi struktúrákat, amelyek összhangban állnak azzal, aki valójában vagy.

Pontosan erről a folyamatról szól ÚJ programunk;  Aggódásból Biztonságba – Az Emlékezés 12 hetes útja.

E transzformatív “utazás” során újradefiniálod majd, hogy ki vagy valójában – ugyanis egyre tisztábban fogsz Emlékezni rá…

Amint megtanulod meghaladni az aggódást;

• Megkönnyebbülést, megnyugvást találsz
• Tudatos alakítója leszel az Egész-ségednek (Végre!!)
• Ezentúl nem kell majd kívül keresned a biztonságot, mert megtanulod beépíteni az élő struktúrádba; a Részeddé válik!
• Visszanyered a kreativitásod!
• Visszanyered a Magadba vetett Bizalmat! (Ettől rengeteg energiád lesz!)
• Visszatalálsz- vagy életedben először rátalálsz a saját igazságodra!
• Könnyebb lesz fókuszálnod, könnyebben fogsz döntéseket hozni, letisztulnak a szándékaid, céljaid!
• Egyre több JÓT fogsz észrevenni magadban (nem ego-fényezésről beszélek, hanem a benned élő Jó konkrét megtapasztalásáról!)

Érzed, hogy igaz, ugye?

Akkor várlak a díjmentes, Aggódásból Biztonságba Iránymutató (online) Konzultáción, ahol feltérképezzük, hol is tartasz most és meghatározzuk az útirányt – a Biztonság felé!

A konzultációra itt, az Aggódásból Biztonságba – az Emlékezés 12 hetes útjának programleírását követően tudsz időpontot foglalni: https://legyegesz.hu/

… hogy összeszűkülés helyett Kiterjedésben, bizonytalanság helyett Világosságban, aggódás helyett Biztonságban élj!

Szeretettel,

Bia

Szinte bármit beidegzéseddé tehetsz, ezért nem az a kérdés, hogy “igaz- e vagy sem”, hanem az, hogy amit igazságodnak választasz; Jót hoz- e Neked vagy sem?!

2024. augusztus 11.

Aggódsz vagy tudatos vagy?

Emlékszel? Az aggódás nem a szeretet jele, hanem a bizonytalanságé – a bizonytalanság beszűkít, beszűkült állapotban pedig nem tudod megélni azt, Aki valójában vagy!

Legutóbbi “Ez a Te igazságod”?! – cikkemben azt ígértem, hogy sorban kibontjuk a tartós aggódás torzító hatású velejáróit – kezdjük is:

Tartós aggódás során a tudatos döntéshozásod elhalványul, egyre nehezebben érvelsz, egyre nehezebben találod a saját igazságod – hiszen az aggódás eltorzítja a percepciódat, összemosódnak a tények és a kivetített félelmeid!

Tudom, hogy jót akarsz, tudom, hogy nem akarod, hogy baja essen annak, akiért aggódsz és ezért  gondolod úgy, hogy segítesz neki azzal, ha figyelmezteted arra, hogy mennyi nehézség leselkedhet rá…

Valójában azonban az aggódás során beszűkült állapotban vagy, amikor megbízhatatlan a döntéshozásod, torz a percepciód, ezért nem szerencsés, ha ebből az állapotból adsz tanácsot (a kéretlen tanács egyébként is erőszaknak tűnhet, jogosan

Mi történik, amikor aggódsz?

Az aggódás a jövődbe vetített félelem – tehát a félelmek “családjába” tartozik. A félelem információ! In-formáció; vagyis, meghatározott mintázatba rendeződő energia. Minden érzelemnek megvan a maga formációja és mindegyik mintázat másképpen hat az élő, emberi struktúra “működésére”!

A félelem – így az aggódás- azt jelzi, hogy az idegrendszered a fenyegetettség fiziológiai állapotában van! Ebben az állapotban megváltozik az autonóm idegrendszered szabályozó mintája: annak mértékében, hogy mennyire félsz, egyes funkciók részlegesen vagy szinte teljesen “lekapcsolnak”, átmenetileg – vagy akár tartósan!- elérhetetlenné válnak.

Az idegrendszered legfontosabb feladata, hogy életben tartson Téged! Ha fenyegetettséget észlel – márpedig a félelem ezt jelenti-, akkor átcsoportosítja a testedben áramló vért és tápanyagokat; ez az átcsoportosítás érinti a belső szerveidet; az emésztőrendszeredet (hasmenés vagy székrekedés – az idegi fenyegetettség mértékének fényében), a hormonrendszeredet (túl- vagy alulműködés), az izomrendszeredet (feszes nyak- és “kimasszírozhatatlan” hátizmok) és érinti az agyi területeidet is! Az átcsoportosítás következtében összeszűkülnek az erek a homloklebenyedben és kitágulnak a kisagyadban.

A homloklebeny Dr. Daniel Siegel neurobiológus szerint az alábbi folyamatok alakításában játszik fontos szrepet:

Empátia

Rugalmas válaszadás (szünet az impulzus és a válaszreakció között)

Érzelmek szabályozása

A test működésének szabályozása (például, az autonóm “vezérlés” navigációja)

Erkölcs

Intuíció  

Félelem-moduláció (képesség, hogy megszabaduljunk a félelmeinktől)

Forrás: Dr. Daniel Siegel; Pocket Guide to Interpersonal Neurobiology

A kisagy pedig a szokásaid “fészke”. Az itt élő, különlegesen összetett struktúrájú idegsejtek óriási mennyiségű információt képesek kezelni, egy időben! Természetes tehát, hogy a Téged életben tartó autonóm idegrendszered a másodperc tört része alatt meghozza azt a döntést, hogy a kisagyadat “tölti fel” vérrel azért, hogy az itteni idegi ösvények kapjanak több vért; hisz “ők” gyorsabban reagálnak, mint a homloklebenyed sejtjei – akik kreatívak ugyan, de a kreativitásnak ára van. Megalkotni valami újat tovább tart, mint alkalmazni valamit, ami már kész van!

Vagyis, minden olyan funkció és képesség, ami a homloklebenyhez “tartozik”, tompul akkor, amikor aggódsz!

Ezért érvelsz nehezen, ezért nem megy egyes folyamatok pontos megtervezése, ezért megbízhatatlan és meseszerű az intuíciód (hol van, hol nincs), ezért bánod meg utólag, amit mondtál vagy tettél ; ezért nem tudsz szünetet iktatni a téged érő impulzusok és a rájuk adott reakciók közé, hanem rögtön kimondod, “kiviselkeded”, ami felbukkan benned…

Ráadásul, ebben az állapotban, amikor a kisagyi struktúráid különösen aktívak, előtérbe kerülnek a benned élő, a múltadból – sőt, a felmenőid múltjából származó- automatizmusok és elképesztően valóságosnak fognak tűnni – szinte már látod, érzed, ahogy a kivetített, félelmetes események bekövetkeznek…

Ismerős?

Jogosan kérdezed, hogy “oké, köszi, de mégis hogyan ne aggódjak”?!

Ha megpróbálod magad megnyugtatni azzal a gondolattal, hogy “minden rendben, ezek csak képzetek” – nem nagyon fog hatni. Miért? Azért, mert az idegrendszered szerint veszélyben vagy, tehát őrültség lenne megnyugodnod.

Nem tudod magad lebeszélni az aggódásról. Állapotot “kell” váltanod. Hogyan? Egyrészt, érdemes megtanulnod, hogy melyek azok az idegrendszeri kapuk, amelyeken keresztül ez akár 1-2 perc leforgása alatt lehetséges anélkül, hogy megpróbálnád magát az érzést vagy a köré fonódó, félelmetes történetet megváltoztatni! Mondjuk úgy, hogy ez az “elsősegély-csomag”.

A hosszú távú megoldás az, hogy meghaladod az aggódás állapotát. E folyamat során tanulsz majd az idegi struktúrák alakíthatóságáról (=plaszticitásáról), az idegi flexibilitásról – amikor már meglévő struktúrák között váltasz egyikről a másikra- és arról is, hogy az identifikációd – vagyis, hogy kivel, mivel azonosítod magad – öszefonódik az idegi struktúráiddal és idegi állapotaiddal – ezért, ha utóbbiakon változtatsz, akkor…

Ezzel együtt; fontos, hogy képesé válj együtt lenni az egyelőre még aktív, benned élő aggódással! Ehhez meghatározott információkat szállító idegi ösvényeket szükséges építened – az önirányított, élmény-vezérelt neuroplaszticitás szabályai alapján! Röviden: új protein-struktúrákat alkotsz az idegrendszeredben, amelyek segítenek abban, hogy ne sodródj el-, ne sodródj ki a középpontodból akkor, amikor megcsap az aggódás szele.

Ennek a fázisnak óriási létfordító ereje van, mert ezzel azt is megtanítod az idegrendszerednek, hogy ne rémüljön halálra más, nehéz érzelmektől sem!

Majd, olyan minőségeket építesz magadba, amelyek hatására az aggódásod gyökere magától fog elcsökevényesedni. Vagyis; nem aktívan fogjuk kitépni az aggódásod gyökerét, hanem passzívan. Mindjárt megérted:

Képzeld el, hogy van egy aggódás nevű növény a kertedben, amitől meg akarsz szabadulni. Akárhányszor kitépted a földből, újra felbukkant, valahol máshol… Ezért elkezdesz tanulni róla és az új ismereteid birtokában más utat választasz; olyan virágokat ültetsz el a kertedben, amelyek sok tápanyagot kívánnak és könnyen szaporodnak. Ha rendszeresen locsolod és gondozod őket, akkor a legtöbb vizet és tápanyagot ők fogják felszívni – így az aggódás-növényeknek nem marad elég és maguktól kezdenek el kiszáradni!

Szeretnél egy ilyen kertet – saját magadban?

Akkor várlak az Aggódásból Biztonságba – az Emlékezés 12 hetes útján! A díjmentes, Aggódásból Biztonságba Iránymutató (online) Konzultáción itt, a tanfolyam leírását követően tudsz időpontot foglalni: https://legyegesz.hu/

… hogy összeszűkülés helyett Kiterjedésben, bizonytalanság helyett Világosságban, aggódás helyett Biztonságban élj!

Szinte bármit beidegzéseddé tehetsz, ezért nem az a kérdés, hogy “igaz- e vagy sem”, hanem az, hogy amit igazságodnak választasz; Jót hoz- e Neked vagy sem?!

2024. augusztus 27.

Mondj IGEN-t, a NEM-re is!

Avagy ez történik, ha túl keveset vagy együtt azzal, ami már van és túl hamar elkezded átformálni azt, ami nem tetszik!

Szoktál IGEN-t mondani a benned élő NEM-ekre? Képzeld, ez a kulcs ahhoz, hogy biztonságban érezd magad, hogy eleven és örömteli maradj; hogy igen-t tudj mondani szívből– magadnak, magadban, bármire, ami benned felbukkan.

Még mielőtt kérdeznéd; nem, nem azt mondom, hogy mondj igen-t arra is, amit nem szeretnél! Azt mondom, hogy mondj igen-t arra, hogy nem szeretnéd, arra, hogy nem tetszik, arra, hogy szűk az érzés, amit átélsz, arra, hogy már nem pont ugyanaz vagy, aki voltál, arra, hogy már nem akarod azt, amiért korábban lelkesedtél vagy arra, hogy mégis azt szeretnéd, amit korábban elutasítottál.

Furcsának tűnik? Félelmetesnek? Elhiszem Neked! Pláne, hogy az utóbbi évek – vagy inkább évtizedek népszerű, valóságformáló útmutatásai időnként azt üzenik, hogy kizárólag azzal foglalkozz, amit szeretnél, ne azzal, ami már most is a valóságod része – pedig, mindkét aspektusra szükséged van! Írom is, hogy miért:

Képzelj el egy szobrászt! Képzeld el, hogy ez a szobrász figyelmetlen; hanyagul bánik a nyersanyagokkal, nem nézi meg, mi van előtte, csak nekiesik az alkotásnak: az üveget faragni próbálja, a fát olvasztani kezdi (kezdené), az agyagot víz nélkül formázná… és nem érti, miért nem sikerülnek az alkotásai?! Egyre kétségbeesettebb, egyre türelmetlenebb.

Azt mondod:

“Ez a szobrász őrült, hát miért nem nézi meg, hogy milyen anyaggal dolgozik”???

Én pedig azt mondom; ilyen őrült szobrászok vagyunk mindannyian akkor, amikor nem töltünk elég időt azzal, nem fordítunk elég figyelmet arra, ami már van; ami már most is a szubjektív valóságunk része! Pedig, ha megtennénk, hamar megtanulnánk, hogy milyen nyersanyaghoz – milyen élmény-darabkához miként “nyúljunk hozzá”.

Érzed, miért fontos ez?

Ha tisztában vagy a szándékaiddal, vágyaiddal, céljaiddal, amelyeket szeretnél megformázni, de egy pillantást sem vetsz a nyersanyagokra, amelyek ott hevernek előtted, csak nekiesel a “műnek”, akkor az eredmény kiszámíthatatlan!

Időnként jól sikerül, máskor egyáltalán nem. Nem épül az a szobor! …és te nem érted, hogy miért nem. Pedig már annyiszor megpróbáltad! Már annyit olvastál, tanultál az életed megformálásáról – és mégsem épül… mégsem az épül. Mégsem úgy épül.

“Nekem ez nem megy” – vonod le a következtetést és elkeseredsz. …de persze, valaki, benned tudja, hogy mire vagy képes, pontosabban, mire lennél képes, ha figyelnél arra, ami már része a valóságodnak! Tudja, hogy szárnyalnál és élveznéd a megjelenítés örömét, ezért újra feltámad benned a vágy, újra megfogalmazod a vágyad, újra nekiveselkedsz – de a nyersanyaggal való ismerkedés híján megint nem sikerül – és ez így megy éveken vagy akár évtizedeken át. Az eredményeid kiszámíthatatlansága lassan de biztosan rombolja a bizalmadat – reményt vesztesz.

Mi lenne, ha nem követnéd az “őrült” szobrász mintáját?

Mi lenne, ha megtanulnád megfigyelni azt, ami már most is a szubjektív valóságod része?

Mi lenne, ha megtanulnál összekapcsolódni azzal, ami már -benned- van?

Olyan mélyen, amilyen mélyen csak tudsz! Nem azért, hogy “beleragadj” abba, ami nem tetszik, hanem azért, hogy a megfigyeléseden keresztül lásd, érezd, tudd, milyen nyersanyagod van és – ha a vágyad megkívánja-, tudd, mire van még szükséged ahhoz, hogy élvezd, amit alkotsz!

Ráadásul…

Ha megtanulsz együtt lenni azzal, ami nehéz, amit eddig ignoráltál, aminek eddig ellenálltál, akkor végre átáramolhat rajtad, végre felszabadulsz Te is és felszabadul az a minta is, ami megrekedt benned!

Ha NEM-et mondasz a Benned élő NEM-ekre, akkor az elutasítás mintáit automatizálod az élő struktúrádban, ezért “közelednek” lassan és nehezen a szándékaid, vágyaid, céljaid! Ahhoz, hogy összekapcsolódj velük, az IGEN áramlására van szükséged!

Tudod, miért fontos, hogy áramlásban élj?

Azért, mert élő rendszer vagy! Az élő struktúrák nyitott rendszerek; ez azt jelenti, hogy folyamatos az (anyagi- és anyagtalan) információ-áramlás bennük és rajtuk keresztül! Minél kevesebb áramlás jellemző Rád, annál inkább hasonlítasz egy mechanikus, zárt rendszerhez – annál kevésbé vagy élő! Amikor NEM-et mondasz a benned élő NEM-ekre, akkor elzárod magad a feléd tartó és benned élő áramlástól és “befagyasztod” azt!

Engedd, hogy áramoljon:

“Igen, ez idegesít”!

“Igen, most nem akarok vele lenni”!

“Igen, ezt a feladatot nem akarom megcsinálni”!

“Igen, ezzel a tanáccsal nem rezonálok”!

“Igen, van bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni”!

“Igen, most azt érzem, hogy nem vagyok rá képes”!

“Igen, most nem érzek bizalmat”!

Amint szívből (és nem pusztán intellektuálisan!) engeded lenni azt, ami már úgyis van, máris változni kezd! Tudod, miért? Mert az Univerzum kölcsönhatások élő hálózata; egy óriási, élő hullámtánc. Nem tudsz nem kapcsolódni…

Így aztán, ha változik az, ahogyan Te “táncolsz”, változik minden, amivel együtt táncolsz! Ha engeded lenni, ami már egyébként is a valóságod része, az hat arra, amit engedsz lenni – mindez pedig visszahat Rád és azon kapod magad, hogy az, aminek ellenálltál, már megváltozott. Legalább egy kicsit… és az is lehet, hogy már nincs minek ellenállni.

Amikor IGEN-t mondasz a benned élő NEM-ekre, akkor mozgást viszel abba, ami az IGEN pillanatáig fogolyként élt benned. Érezni fogod, hogy

• felszabadulsz,
• több energiád van,
• könnyebben kapcsolódsz azzal, ami a “Tiéd”, ami Neked szól

és érezni fogod, hogy mosolyra nyílik a szíved.

Mi kell ahhoz, hogy valódi, őszinte IGEN-t tudj mondani a Benned élő NEM-ekre?

• Bizalom.
• Erő.
• Tiszta Fókusz.
• Kíváncsiság a félelmeidre.
• Az analitikát meghaladó információ-feldolgozó képességed (adottságod!) “felélesztése”.
• Az intuíciód megművelése.

…és hogy emlékezz arra, aki valójában vagy!

Ezt fogod megtanulni, megtapasztalni, a Részeddé tenni az Aggódásból Biztonságba – Az Emlékezés 12 hetes útján.

A tanfolyamot az Aggódásból Biztonságba díjmentes, iránymutató konzultáció előzi meg, melyre itt, a tanfolyam leírását követően tudsz időpontot foglalni: https://legyegesz.hu/

… hogy összeszűkülés helyett Kiterjedésben, bizonytalanság helyett Világosságban, aggódás helyett Biztonságban élj!

Találkozunk a konzultáción!

Szeretettel,

 Bia