Szinte bármit beidegzéseddé tehetsz, ezért nem az a kérdés, hogy “igaz- e vagy sem”, hanem az, hogy amit igazságodnak választasz; Jót hoz- e Neked vagy sem?!

“A büntetés meghozza gyümölcsét”!

Te egyetértesz ezzel a gondolattal? Igazságodnak tartod? Ennek megfelelően bász Magaddal? A Gyermekeddel? A Pároddal? Ha igen, akkor az a gyümölcs ehetetlenül keserű…

Kérdés persze, hogy mit nevezünk “gyümölcsnek”?!

Ha egy helyes (pl. társadalmi norma által elfogadott) vagy elvárt magatartást, akkor valóban, a sorozatos büntetés – vagy akár egyetlen, óriási erejű büntetés – hatással lesz arra, ahogyan a másik ember viselkedik. Például, ha egy gyereket újra és újra megbüntetnek (elveszik a játékát, rákiabálnak, stb.) amikor olyasmit tesz, ami helytelen, egy idő után megtanulja, hogy másként viselkedjen.

Ez esetben a büntetéstől való félelem és a szeretet-, elfogadás megvonásának fájdalma és a szeretetre, elfogadásrra irányuló velünk született vágy fogja motiválni a viselkedés megváltozását. (“Inkább jól viselkedem, hogy továbbra is áramoljon felém a szeretet” – más kérdés, hogy ez a szeretet nem feltétel nélküli, hanem feltételes!)

Tehát a kérdés, hogy milyen áron változik a viselkedése annak, akit büntetnek?!

Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszold, kukucskálj bele a saját lelkedbe: idézz fel egy olyan élményt, amikor Te voltál az, akit büntettek. Mit éreztél, mit éltél át legeslegbelül? Haragot? Félelmet? Mély szomorúságot? Csalódottságot? Keserűséget? Fájdalmat? Szégyent? Valószínűleg mindezt, egyszerre…

Sok mindentől függ, hogy ezekből “kívül” mennyi látszott – például attól, hogy gyerekként vagy felnőttként élted át a büntetést és attól is, hogy mennyire bíztál magában: aki bízik magában, az megéli és – jó esetben – érett módon kifejezi a haragját, a csalódottságát, a fájdalmát. Aki nem bízik magában, az inkább “befelé” szomorú és saját lényének rosszaságaként; szégyenként éli meg az el-nem-fogadást és a büntetés fájdalmát.

Röviden: a büntetés hatására fájdalmas élményen keresztül változik a viselkedés – a Tiéd és Mindenkié! Ráadásul, a büntetés fájdalma-feszültsége egyes fizikai és neurológiai törvényszerűségek következtében magát a büntetés elszenvedőjét idővel büntetővé fogja tenni, hacsak idő közben nem kezdi el gyógyítani a sebeit.

Akinek a viselkedése újra és újra félelemből és a szeretet- elfogadás hiányának fájdalmas vágyából változik – az az ember nem szabad. Nem örül a puszta létezésnek. Nem tud önazonos lenni. Hosszú évek alatt megtanul mesterévé válni annak, hogy a többiek számára kívánatos minták alapján viselkedjen, csak közben elveszít valamit, pontosabban Valakit…  és lehet, hogy egy idő után már ő maga sem tudja, hogy mi hiányzik, miért nem tud ellazulni, megnyugodni, békében lenni saját magával – de te már tudod; azért, mert kettéhasadt és egyre fátyolosabb a kapcsolata az Esszenciájával; azzal a kíváncsi, szabad, alkotásra, örömre, jóságra, tanulásra született Lénnyel, aki Ő valójában.

Te szabad vagy? Örülsz a puszta létezésednek? Önazonos vagy?

Kérlek, hagyd abba az olvasást és időzz el egy kicsit a válaszaiddal. Engedd meg, hogy megérkezzenek, hogy átjárjanak….

Nincs azzal semmi baj, ha nem tudsz egyértelműen válaszolni – a bizonytalanság kijelöli a bizonyosságra törekvés irányát!

… és most folytassuk a korábbi gondolatmenetet; felmerülhet benned a kérdés, hogy van- e más út, ami helyes viselkedés kialakításához vezet anélkül, hogy közben elveszítenéd magad / vagy anélkül, hogy közben az, akit büntetnél, elveszítené saját magát?

A természet nem a büntetést használja arra, hogy egy folyamatnak véget vessen, hanem a “passzív” gátlást.

Mondok neked egy példát: a hormonrendszered úgy szabályozza a vérben lévő hormonjaid szintjét, hogy egy ici-pici mirigy, az agyalapi mirigy úgynevezett serkentő hormonokat termel. Ezek a serkentő hormonok eljutnak a hormontermelő szerveidbe, ahol – talán nem lepődsz meg-; az adott szervet hormonok termelésére késztetik. Ezek a szervek aztán a vérbe juttatják hormonjaikat. Amikor a véredben lévő hormonok szintje eléri a kívánt / szükséges értéket, akkor az agyalapi mirigyed, erről értesülvén abbahagyja a serkentő hormonok termelését.

Érzed a különbséget? Nem gátló hormonokat termel, egyszerűen felhagy a serkentéssel.

Fordítsuk ezt le a jutalmazás-büntetés világára: a jutalmazás elmaradása maga a gátlás. Tehát önmagában az, hogy nem erősítesz meg egy kedvezőtlen viselkedést; akár egy másik emberben, akár saját magadban!! – gátolja az adott viselkedés ismétlődését – ez a kiindulópont; hogy ne erősítsd meg azt, amitől meg akarsz szabadulni. Továbbá:

Neurológiai szempontból a passzív gátlás egy másik tevékenység aktív megerősítésén keresztül valósul meg; vagyis, jutalmaznod kell azt, amit a régi minta helyett erősíteni szeretnél!

Bármitől, amit többé nem akarsz tenni-gondolni-mondani, úgy tudsz valóban megválni, ha helyette valami mást teszel-gondolsz-mondasz.

Miért? Azért, mert ami él, az mozgásban van; tehát olyan nincs, hogy nem áramlik át információ az idegpályáidon – ha egy bizonyos áramlástól meg akarsz szabadulni, akkor egy másik áramlásba kell bekapcsolódnod! (Fontos: mindezt azután tudod megtenni, hogy feltárult előtted a már nem kívánatos minta tanítása és korábbi, védő szerepe – de ez egy másik történet.)

Tehát: ne jutalmazd azt, ami nem tetszik, hanem találj helyette valamit, ami tetszik és azt igenis jutalmazd, erősítsd, növeszd – akár magadban, akár másokban! Ha így teszel, akkor a változás nem hiányból, fájdalomból, hanem belső belátásból, örömből fakad; nem kényszer, hanem szabad döntések vezérlik!

Elmesélek Neked egy történetet. Velem történt. A helyszín: Spanyolország, Tarragona. 6-7 évvel ezelőtt, Joe Dispenza első egyhetes tanfolyamának utolsó előtti napján egy különleges gyakorlatot végeztünk, a gyakorlat a gyógyításról szólt.

Nagy amplitúdójú, örömteli érzelmeket “kellett volna” átélnem – és képtelen voltam rá. Az egész hetet nagy erejű, jóleső érzelmekkel töltöttem és mintha “kimerültek volna a pozitív érzelem – raktáraim”. Nem ment. Körülöttem sokszáz ember sírva-örülve ölelkezett, néhányan engem is megöleltek – bennem pedig – öröm és elérzékenyülés helyett- harag lobbant. Legszívesebben büntettem volna magam. Pontosabban; éreztem, hogy van bennem “valaki”, aki nagyon haragszik rám, amiért én nem úgy viselkedem és érzek, mint a többiek. Rossznak éreztem magam.

Egyszercsak – minden előzetes gondolatmenet nélkül- megjelent egy gondolat: “Most kell jutalmaznod magad”! Nem kezdtem el boncolgatni, hogy vajon milyen mögöttes logika vezérli ezt a felismerést, csak követtem. Mert könnyednek, jónak, igaznak éreztem. Abban a pillanatban az egyik tanfolyamrésztvevő megállt mellettem autóval, kinyitotta az ajtót és megkérdezte, hogy elvigyen- e a hotelba- mintha rögtön megerősítést kaptam volna arra vonatkozóan, hogy a jutalmazáson keresztül vezet az út.

Amikor beértem a szobámba, már meg is jelent a gondolat, hogy legszívesebben edzenék egy jót – nem gondolkodtam, már kerestem is a laptopomon az edzéseket – akkoriban a deepwork volt a nagy kedvenc-, átöltöztem és elkezdtem edzeni. Imádtam! Csodálatos volt, teljesen feltöltődtem, rengeteg energiát éreztem magamban – és hálás voltam magamnak, amiért hallgattam ezekre a gondolatokra. Könnyebbek, világosabbak lettek a gondolataim és mosolyogva mentem vacsorázni. Nagyon kedves asztaltársaságába “keveredtem”, átbeszélgettük az estét, sőt, az éjszaka egy részét.

A lényeg az, hogy “átszerettem magam” azon az időszakon, amit ez a bennem élő valaki büntetéssel töltött volna.

Akkor gondoltam át először, hogy a büntetés további büntetést szül – mert amit ismétlünk, az beidegződik! Nincs olyan, hogy addig bünteted magadat / vagy valaki mást, amíg a büntetés majd jósággá válik!! Ez pont olyan, mint amikor valaki azt mondja: “Harcolok a békéért”. Mindegy, miért harcolsz; a harc még több harcot szül. Aki békét akar, az még a békéért sem harcolhat – sőt, főleg a békéért nem harcolhat. …mert amit ismételsz, azt beidegzed. Az válik automatizmussá. Ugyanezért nem működik az sem, hogy átküzdöd magad a feladatokon, hátha a végén majd megkönnyebbülés vár. Nem vár megkönnyebbülés; mert addigra már beidegezted a küzdést, tehát amint – szenvedés, küzdés árán- elértél valamit, már látod is a következő célt, amiért ugyancsak küzdés-szenvedés árán fogsz elindulni.

Ha erős, régmúltban gyökerező büntető-szenvedő automatizmusaid vannak; akkor a legfontosabb, hogy ne büntesd magad miattuk.

Nem a te hibád! …de a Te felelősséged, hogy mit kezdesz velük!

Ha rezonálsz a leírtakkal és változtatni szeretnél Magadban; szeretnél a Jutalmazás útján tovább indulni, akkor:

1. Légy tudatos a benned élő mintákra – ehhez megfelelő belső erőforrásokra lesz szükséged!
2. Ha feltámad benned a harag a benned élő minták iránt, tedd fel a kérdést, hogy vajon hogyan szolgálhattak Téged ezek a minták? Vagy, ha téged sosem szolgáltak – mert ilyen is van!!- akkor hogyan szolgálhattak valakit, akitől – valószínűleg tudtodon kívül – átvetted ezeket a mintákat? Milyen módon védhették Őt és mitől? Ha eleget időzöl ezekkel a kérdésekkel, előbb utóbb megérkeznek a válaszok – és abban a pillanatban enyhülést, könnyebbséget, lágyulást fogsz érezni.
3. Jutalmazd meg magad azért, hogy elég éber, együttérző és tudatos voltál – ezzel a gondolataid máris letértek arról a neurológiai “vágányról”, amely korábban a viselkedésedet vezérelte volna.

Ha szeretnél minderről többet tanulni, akkor várlak a Káoszból REND-Szer-Etet Tanfolyamon – hogy egyre inkább Azzal azonosulj, Aki valójában vagy…

Szeretettel,

Bia

Szinte bármit beidegzéseddé tehetsz, ezért nem az a kérdés, hogy “igaz- e vagy sem”, hanem az, hogy amit igazságodnak választasz; Jót hoz- e Neked vagy sem?!

“A küzdés tesz méltóvá”!

Mindenek előtt leírok Neked egy neurológiai törvényt, amit a Káoszból Rend-Szer-Etet Tanfolyamon mélységében tanítok:

“Minden tevékenységed idegi aktivitással jár együtt. Ismételt tevékenységed ismételt idegi aktivitással jár együtt. Ismételt idegi aktivitás idegi struktúrát épít az idegrendszeredben”.

Vissza fogok térni ezekhez a mondatokhoz. Most viszont:

Képzelj el egy hömpölygő folyót; képzeld el, ahogyan ez a folyó téren és időn át hömpölyög; évszakokon, érzelmeken, találkozásokon, felfedezéseken – egész életeden át. Most képzeld el, hogy a sodrással szemben úszol – mert ezt láttad otthon, mert ezt látod szinte mindenkitől, mert azt tanultad, hogy ettől válsz méltóvá, érdemessé a Jóra! Sőt, talán azt is megtanultad, hogy irigyelni és megvetni kell azokat, akik könnyedén úsznak együtt az áramlással… Ők érdemtelenek! Könnyelműek! Inkább rájuk se nézz, még azt se’ érdemlik meg! Csak küzdj tovább!

Ezért hát küzdesz és erőt feszítesz és nyeled a vizet, egyre frusztráltabban, egyre fáradtabban. Amikor már nagyon kimerültél, megkapaszkodsz kicsit egy kőben, egy faágban, megpihensz egy kis szigeten – de aztán újra nekiveselkedsz – hiszen “nem lazsálhatsz”- és folytatod… Nem csoda, ha az évek során kétségbeesetté, csalódottá, keserűvé válsz – talán olyannyira, hogy fel sem teszed a kérdést: “Tényleg erről szól az élet?”

Csak figyeld meg, mit érzel, miközben a fenti sorokat olvasod! Kivel könnyebb azonosulnod; azzal, aki mosolyogva úszik vagy azzal, aki csakazértis, aki minden áron, aki nem pihenhet?

Tudod, mit hoz az életedbe a küzdés? Még több küzdést!

Visszatérek a neurológiai törvényhez, amit már leírtam Neked:

“Minden tevékenységed (beleértve a mentális tevékenységeidet is) idegi aktivitással jár együtt. Ismételt tevékenységed ismételt idegi aktivitással jár együtt. Ismételt idegi aktivitás idegi struktúrát épít az idegrendszeredben”.

Tudod, mi alapján viselkedsz, mi alapján hozod meg a döntéseidet, mi alapján gondolkodsz és érzel?

Az alapján, hogy milyen idegi struktúrák épülnek az idegrendszeredben. Pont.

Ha azt tanultad, hogy küzdésen keresztül válsz érdemessé, méltóvá, akkor – természetesen – küzdésen át képzeled el az utad a céljaid megvalósításához. Elindulsz. Küzdesz. Keményen! Ha sikerül elérned a célodat, azt mondod; “Látjátok, így kell ezt csinálni!” Ha nem sikerül, azt mondod: “Nem küzdöttem elég keményen”! …és legközelebb még több erőt feszítesz, még kevésbé figyelsz bármi másra, mint a küzdésre magára – és minden egyes végigküzdött úttal a küzdés idegi struktúráit építed! Tudod, mit jelent ez?? Azt, hogy automatizmussá teszed magadban – Te magad!! –, hogy a céljaidhoz a küzdésen keresztül vezet az út!

Nem attól válsz méltóvá, hogy küzdesz! Attól válsz méltóvá, hogy megkeresed magadban a méltóságot – mert eleve benned van – és megtanulsz visszafókuszálni a benned élő méltóságra.

A küzdés nem a méltóság valódi élményéhez vezet! Gondold tovább, kérlek; ha valóban érdemesnek tartanád magad arra, hogy még több jóban legyen részed – akkor a továbbiakban miért folytatnád a küzdést??

Bízom abban, hogy jól értesz; nem arról beszélek – írok-, hogy a küzdésen keresztül nem lehet elérni a céljaidig, hanem arról, hogy mi történik akkor, amikor a küzdés mint állapot, összeolvad a céljaid elérésével!!

Az idegrendszered úgy működik, hogy az eseményeket-élményeket, amelyekben részt veszel, kontextussal együtt idegzi be; ha a célod felé vezető út újra és újra küzdésen át vezet – vagyis, csatákon keresztül, amelyeket meg kell vívnod másokkal és / vagy magaddal-, akkor a küzdés során felmerülő érzelmek, gondolatok, viselkedésminták válnak idegi struktúrákká – röviden: a Részeddé!

Márpedig, a küzdés eredendő funkciója az, hogy túlélj veszélyes helyzeteket; hogy megvívj életet mentő csatákat! Ezzel összefüggésben a küzdés állapotához meghatározott érzelmek kapcsolódnak: félelem, harag, düh és ezek különböző kombinációi, más, küzdésre buzdító érzelmekkel (ugyanis minden érzelemnek van funkciója, de erről már biztosan tudsz)! A küzdésre való képességed csodálatos, ha a megfelelő kontextusban – tehát, amikor veszélyben vagy! – használod és mérgező, ha a megfelelő kontextuson kívül használod.

Mindig lesznek céljaid! Mindig lesznek vágyaid – ez az evolúció hajtóerejének része; új célok, új tapasztalatok, új élmények és az ezekhez történő adaptáció, amely aztán további tapasztalatok felé indít… Ha a Te céljaid – amelyek tehát sosem fognak megszűnni!! – összetapadnak a küzdés állapotával, akkor… Te folyamatosan küzdesz! Minden nap harcmezőre indulsz.

Most megállok egy kicsit. Figyelj magadba. Mit érzel? Nem vagy fáradt? Nem esne jól megpihenni? Úgy megpihenni, hogy közben nincs bűntudatod?!

A te csodálatos emberi strúktúrád nem folyamatos küzdésre van tervezve!! A küzdés megmentheti az életed, ha veszélyben vagy – de ugye te sem gondolod, hogy egész életedben veszélyben vagy??

Hosszasan beszélgethetnénk arról, hogy mi történik Benned, amikor küzdesz; hogyan változik a véreloszlás a testedben, hogyan szűkülnek össze az ereid az emésztő-immunrendszeredben és ez milyen betegségek kialakulását támogathatja; hogyan foglalják el a benned élő automatizmusok a tudatos gondolataid “helyét”, vagy arról, hogy miért érzed nehéznek, hogy fókuszálj, miért válsz egyre impulzívabbá és miért esik nehezedre, hogy a jó és könnyed folyamatokat vedd észre és azokkal tölts időt.

Mindezzel párhuzamosan, még valami történik Benned: a küzdéssel elnémítod a testedben élő feed-back rendszerek egy részét! Pontosan abból fakadóan, hogy az élő struktúrád nem hosszútávú küzdésre vagy tervezve – tehát nem a küzdés állapotával együttjáró érzelmek “krónikus” átélésére-, valószínűleg egy idő után elkezded eltávolítani magad a benned hullámzó nehéz érzelmektől – hiszen borzalmas lenne folyamatosan haragot, félelmet, dühöt, fájdalmat érezned!

Lehalkítod őket, így nem érzed, hogy benned vannak – de ezzel nem szabadulsz meg tőlük. Amikor mégis érzed ezeket az érzelmeket – ez, látszólag logikátlanul, sokszor azután történik, hogy valami jóban van részed (írok majd arról, hogy mi ennek az oka)-, akkor keresel valamit, amivel elterelheted a figyelmed, például; alkohol, nassolás, fölösleges vásárlás, túlzásba vitt sportolás (amivel újra lezsibbasztod az érzékelésed), folyamatos beszéd – mindegy, miről, csak beszélsz, hogy ne halld azt, aki ott benned Téged szólít; hogy engedj… Csak egy kicsit engedj…

A Káoszból Rend-Szer-Etet Tanfolyamon már a legelső alkalommal kitérek a feed-back (visszajelző) hurkok jelentőségére! Az univerzum egymást át- meg átszövő feed-back hurkok – magyarul; önmagukba vissszatérő kölcsönhatások – hullámzó hálózata!

Mint minden élőlény, Te is képes vagy arra, hogy saját magadat “szervezd” – ezt nevezik önszerveződésnek vagy auto-poesis-nak. Nincs szükséged senki másra ahhoz, hogy tudd, hogyan szervezd magad újjá pillanatról pillanatra (nyersanyagra szükséged van, de instrukciókra nincs)! Igen ám, csakhogy az önszerveződés feltételei a működő feed-back pályák; vagyis, hogy az információ “oda-vissza” áramlik!

Minél makacsabban küzdesz, minél kevésbé gondolkodsz kontextusokban, minél kevésbé figyelsz a kölcsönhatásokra, amelyek egy-egy helyzetben jelen vannak, minél kevésbé figyelsz a testedben felbukkanó jelzésekre (például; nem eszel, amikor éhes vagy / akkor is eszel, amikor nem vagy éhes, nem iszol, amikor szomjas vagy, nem pihensz pár percet, amikor fáradt vagy), annál inkább ignorálod a benned élő feed-back rendszerek által szállított információkat!! Miután pedig az élő szerveződések adaptívak, a Te élő szervezeted megtanulja, hogy nem fontos, mit üzen Neked. Csodálatos, hogy még így is életben maradsz!! …de a visszajelzések lenémításának óriási ára van!

Azzal, hogy figyelmen kívül hagyod a feed-back rendszereiden keresztül áramló információkat, képtelenné teszed magad a harmonikus önszerveződésre; a hibásan működő folyamatok kijavítására és az öngyógyításra. …azután nem érted, miért nem “működnek” a megérzéseid, miért nem tudsz tanulni a hibákból, amelyeket elkövetsz, miért nem gyógyul gyorsabban az a “fránya” betegség… de most már érted, ugye?

Ha nem vagy hajlandó visszaállítani a kölcsönhatást a Testeddel (és majd rajta keresztül a környezeteddel), ha nem arra használod tudatos, élő emberi struktúrádat, amire ez a struktúra tervezve van – akkor nem tudja betölteni azokat a funkciókat, amelyek a harmonikus létezésedet szolgálják!

Talán mostanra felmerül benned a kérdés, hogy ha nem küzdesz, akkor mégis mit csinálj “helyette”?!

Figyelj csak:

A természettel (és a természeteddel!!) való harmónia híján a benned élő erőt feszítened kell – ez szenvedést hoz. Ha viszont harmóniában élsz a természettel, akkor a benned élő erő kifejtése örömet okoz – és nem lehet erőfeszítésnek nevezni. Nem lustaságról beszélek, hanem arról az állapotról, amikor örömmel, belülről fakadó késztetéssel veszel részt egy folyamatban – amikor meglovagolod a hullámokat, amikor megérzed és megéled az erődet, amikor alkotsz, amikor önazonos vagy!

Hogyan tudsz harmóniába kerülni a természettel- a természeteddel?

Úgy, hogy elkezded beépíteni az idegrendszeredbe a neuro-biológiailag kódolt érzelmi szükségleteket, amelyeknek átélésére az élő struktúrád tervezve van. Tudom, sokadszor fogalmazok így (“… amire az élő struktúrád tervezve van”), nem véletlenül teszem! Ismerős ez a gyerekjáték?

Meghatározott alakú kivágásokba meghatározott alakú formák passzolnak. Az idegrendszered bizonyos szempontból hasonlít ehhez a “sütiformához”: meghatározott idegi struktúrák meghatározott élményekkel “működnek” jól.

Viszont, az agyad olyasmit fog tenni, amire ez a sütiforma képtelen: adaptálódik a HIÁNYHOZ! Ha ugyanis a neuro-biológiailag kódolt szükségletek nem érkeznek az idegrendszeredbe, akkor az agyad reaktív állapotba vált és egészen más idegpályák kezdik szabályozni az észlelésedet, az érzelmeidet, a gondolataidat és az egész tested viselkedését! Erre az állapotra többek között fokozott készültség, fokozott veszély-keresés, támadás-védekezés jellemző – és a kör bezárul; vissza is tértünk a küzdés állapotához.

Vagyis, a megoldás: ÁLLAPOTOT kell váltanod! Hogyan tudsz állapotot váltani? Úgy, hogy strukturáltan elkezdesz tanulni a neuro-biológiailag kódolt élményekről-szükségletekről és arról, hogy miként tudod idegi struktúráddá tenni ezeket az élményeket.

Amint ez bekövetkezik, megváltozik az idegrendszered állapota; megváltozik az észlelésed, megváltozik a gondolkodásod, megváltozik a véreloszlás a testedben, újra kapnak vért a “tudatos gondolataid”.

…és tudod, mi a csodálatos? Azzal, hogy újra figyelsz az érzelmekre, megnyitod a “csapot”; újra érezni fogsz! Igen, érezni fogod a benned rekedt érzelmeket is, de ha Részeddé vált a tudás, akkor már el fogod bírni őket! Már képes leszel megtartani magad! Minden egyes nehéz érzelem átélésével és tudatos felhasználásával visszakapcsolódsz saját magadhoz; visszaállítod a feed-back rendszereidet!! Sokkal többet fogsz nyerni, mint gondolnád: visszanyered az ÉLETÖRÖMÖDET!

Ahogy fokozatosan megtanulod olvasni a visszajelző-rendszereiden keresztül áramló jeleket, tudni-érezni fogod, hogy adott helyzetben mit tegyél, mit mondj / mit ne tegyél vagy ne mondj, tudni-érezni fogod, hogy milyen döntéseket hozz meg, tudni-érezni fogod, hogy mi az, ami a Tiéd; amivel rezonálsz, ami örömet fog hozni Neked és tudni-érezni fogod, hogy milyen folyamatokba nem érdemes bekapcsolódnod – mert nem rezonál az Esszenciáddal!

Páratlan érzés lesz!!

Gondolatmenetem zárásaként leírom Neked az állapotváltásod felé vezető út első lépéseit:

1. Kezdd el hetente legalább ötször elvégezni a youtube-csatornánkra feltöltött, 2024. Januári FOJÓ-gyakorlatot: https://www.youtube.com/watch?v=BL7baBSm1UA&t=2476s 
2. Hallgasd végig egy párszor a FOJÓ-gyakorlatsorozatot megelőző előadást, amelyet itt találsz: https://www.youtube.com/watch?v=e0kBAn4ge4I 

Ha pedig valóban el akarod mélyíteni a tudásod, visszakapcsolódni saját magadhoz és átélni a Páratlan érzést, akkor várlak a Káoszból REND-Szer-Etet Tanfolyamon vagy Egyéni képzésen.

…és tudd, hogy Bízom Benned! Igen, akár ismeretlenül is!

Szeretettel,

Bia

Szinte bármit beidegzéseddé tehetsz, ezért nem az a kérdés, hogy “igaz- e vagy sem”, hanem az, hogy amit igazságodnak választasz; Jót hoz- e Neked vagy sem?!

“A józan eszedre hallgass”!

Te is részesültél már ebben a tanácsban? Pedig, a józan ész kevés!

Először is, gyorsan tisztázzuk, hogy mit értek józan ész alatt: a józan eszed az én értelmezésemben nem más, mint a logikus-, analitikus információ-feldolgozó képességed, amely tényekre, valószínűségekre, logikus összefüggésekre hagyatkozik.

Ez egy rendkívül fontos és hasznos módja a gondolkodásnak, de ha kizárólag a józan eszedre hallgatsz, azzal megcsonkítod a létélményed és visszatérő frusztrációnak teszed ki magad!

Hogy miért? Azért, mert az analitikus-logikus információ-feldolgozás csupán egy részhalmaza „AZ” információ-feldolgozásnak. Ráadásul, egy viszonylag szűk halmaz!

Szinte hallom, ahogy tiltakoznak a Benned felbukkanó gondolatok:

„Szűk halmaz??? Ne hülyéskedj már, ez alapján végzem a munkám, ez alapján működik a hétköznapi élet számos területe”!!

Igazad van!! …és ezzel együtt is, szűk részhalmaz csupán.

Nézzünk néhány példát:

Előfordult már veled, hogy hirtelen átsuhant rajtad egy gondolat/ ötlet / megérzés, ami eltért az előzetes terveidtől, szándékodtól, gondolatmenetedtől, ezért ignoráltad – és ezt később megbántad? Ne is olvass tovább, hanem idézz fel legalább 5 ilyen múltbeli helyzetet!

… és az megesett veled, hogy pusztán logikus érvek alapján igyekeztél hatni valakinek a viselkedésére, gondolataira, érzéseire – és rosszul „sült el”? Az illető megsértődött, dühös lett, úgy érezte, hogy nem látod őt… Hosszú távon, a józan ész kizárólagos „használata” sekélyessé teszi a kapcsolataidat! Egy emberi lényt nem elég megérteni, meg is kell érezni! Csak így lehet mélyen összekapcsolódni – mással és saját magaddal is.

Biztosan találkoztál már az alábbi, állítólag Einsteintől (bár, azt is olvastam, hogy egy másik tudóstól) származó idézettel:

„Az intuitív elme egy szent ajándék, a racionális elme pedig egy hűséges szolga. Olyan társadalmat hoztuk létre, amely a szolgát tiszteli, az ajándékról pedig megfeledkezett.”

E megközelítés szerint az intuitív információ-feldolgozáson keresztül (intuíció – latin: belső látás) kellene navigálnunk az életünket; a kölcsönhatásainkat– a logikus-analitikus gondolkodásunkat pedig arra kellene használnunk, hogy a felbukkanó ismeretekre-jelenségekre magyarázatokat találjunk.

Vagyis, a megismerés képletébe bekerül, mi több, főszerephez jut a megérzésen keresztül történő összekapcsolódás és mellékszereplővé válik a megértésen keresztül történő összekapcsolódás.

Kérlek, ne utasítsd el csípőből a fentieket – nem is kell, hogy elfogadd, csak időzz el egy keveset azzal, hogy Te mit érzel és -gondolsz ezzel kapcsolatban!

Daniel Siegel neurobiológus, pszichiáter professzor szerint az intuíció “az a nem-logikus tudás, amely a testből bukkan fel, különösen a szív és a belek idegi hálózataiban, amelyek aztán a szignáljaikat eljuttatják a prefrontális kéreg középső részébe”.  (Pocket Guide to Interpersonal Neurobiology)

Tudod, mennyivel könnyebb lenne döntéseket hoznod az intuitív információ-feldolgozó képességed alapján?

… és tudod, hogy az emberek jelentős részét mi gátolja ebben?

Az, ami talán Téged is: a meggyőződés, hogy az agyad a főnök. Helyesbítek: a meggyőződés, hogy csupán egy agyad van! Itt az ideje, hogy megtudd: NEM egy agyad van, hanem kettő (sőt, definíció függvényében, akár még több).

Bizonyított tény ugyanis, hogy a szívednek is van agya! A szív-agy működését kutató tudományterület a neuro-kardiológia, az ezirányú kutatások “éllovasa” pedig az 1990-es években alapított HeartMath Institute.

“A szív-agy összetett ganglionok, neuro-transzmitterek, fehérjék és támasztósejtek bonyolult hálózata, ugyanúgy, mint a koponyaüregbe zárt agy”. (Science of the Heart, Exploring the Role of the Heart in Human Performance, Volume 2)

Sőt! Szívagyad a “fejedben lévő” agyadtól függetlenül is:

• tanul,
• döntéseket hoz,
• emlékszik (rövid- és hosszútávú emlékeket egyaránt őriz)
• érez és érzékel!

Az is kiderült– anatómiai, élettani megfigyeléseken keresztül-, hogy a szíved több információt küld az agyadba, mint amennyit az agyad a szívedbe. A kölcsönösség nem meglepő – hisz’ ez minden élő rendszer alapvető jellemzője-, azonban ez az aránytalanság figyelemreméltó!!

Tudod, miért? Azért, mert a struktúrád arról árulkodik, hogy a szívedet átjáró információk alapvetően határozzák meg a “klasszikus” agyad működését!! A HMI kutatásai alapján a szíved négyféle útvonalon keresztül kommunikál az agyaddal: idegpályákon-, hormonokon-, pulzushullámokon- és elektromágneses mezőkön keresztül. A kettejük (mármint a szíved és az agyad) közötti kapcsolat mély, összetett és folyamatos!

Mi több, 1983 óta a szív hivatalosan (!) a hormonrendszernek is része! A szíved által termelt “Atrial Peptide” (pitvari peptidhormon) az agyad számos szabályozó központjának működését befolyásolja! Hatással van az ereidben, veséidben, mellékveséidben zajló folyamatokra, sőt, egyes kutatások alapján a motivációdra és a viselkedésedre is!

Hogy “keveredtünk” a józan észtől a szívhez??

Onnan indultunk, hogy a logikus-analitikus információ-feldolgozás nem elégséges a valódi, mély megismeréshez és a hatékony döntéshozáshoz! Szükséged van arra a nem-logikus tudásra is, amelyet általában intuícióként emlegetünk. Az intuitív információ-feldolgozás minősége pedig a szívedben és a szív-agyadban zajló folyamatok függvényében alakul!

Létezik egy állapot, amely a szívkoherencia nevet kapta. Ebben az állapotban a szíved harmonikusan működik és ez a harmónia visszahat a percepciódra, az érzelmeidre, sőt, komplex egészségi állapotodra is!

Az elmúlt évtizedek többszáz (!) kutatása alapján a szívkoherencia egy olyan optimális fiziológiai állapot, amely fokozott kognitív funkciókkal, intuitívabb, intelligensebb, kiegyensúlyozottabb önszabályozó képességgel, fokozott érzelmi stabilitással jár együtt.

…és most jön a lényeg; kitalálod, hogy milyen tényezők vesznek részt a szívkoherencia állapotának kialakításában?

• a légzésed ritmusa,
• a figyelmed tudatos irányítása és
• az ÉRZELMEK, amelyeket átélsz!

Minden érzelem meghatározott módon hat a szíved állapotára, viselkedésére. Egyes érzelmek – nagyrabecsüléshez, szeretetteljes gondoskodáshoz, örömhöz kapcsolódó érzelmek – támogatnak Téged a szívkoherencia állapotának kialakításában.

Először is, figyelj meg számodra kellemes érzéseket;

Milyen a szubjektív élménye annak, amikor örömet érzel? Milyen a szubjektív élménye annak, amikor vidám vagy? Milyen a szubjektív élménye annak, amikor szeretetet érzel? Milyen a szubjektív élménye annak, amikor hálás vagy? Ne a józan eszeddel figyelj, hanem a szív-agyaddal!

Ezt követően, a tudatos szándékod segítségével (itt már bekapcsolódhat a folyamatba a józan eszed is) ezeket az érzelmeket-élményeket újra és újra hozd létre magadban, egészen addig, amíg beidegződnek és ezzel a természetes állapotod részévé válnak.

Ilyen egyszerű. Legalábbis, a “mechanizmus”. A megvalósítás nem feltétlenül, pontosabban, nem minden helyzetben “zökkenőmentes”, ha eddig másra voltál kondícionálva.

Nem tudom, te hogy vagy vele, az én gyerekkoromnak nem volt része, hogy “koherencia-teremtő” érzelmeket tudatosan gyakoroljak – felnőttként döbbentem rá az érzelmek tudatos választásában és beidegzésében rejlő óriási potenciálra.

No de, ahogy mondani szoktam: “ami késik, az jön”! 🙂

Micsoda szerencse, hogy minden pillanat lehetőséget kínál arra, hogy újraszervezd magad – hiszen az élményvezérelt neuroplaszticitás pontosan ezt jelenti; bármikor elkezdhetsz tudatosan, a szándékaiddal együtt rezonáló idegi struktúrákat kialakítani. Jelen esetben; a szívkoherencia állapotát támogató, jóleső érzelmek idegi struktúráit.

Így aztán, a címben szereplő feszólítást: “Használd a józan eszed” én valahogy így módosítanám:

Hozd létre magadban a szívkoherencia állapotát és engedd, hogy a szív-agyad tudása körbefonja a józan eszed!

Ha szeretnél szívközpontú érzelmeket begyakorolni, akkor ajánlom figyelmedbe FOJÓ-gyakorlat sorozatunkat: https://www.youtube.com/watch?v=YDl4hLyX-A4  

Ha valódi libabőrre vágysz és “nagyokat” akarsz érezni, akkor használd a 2. LéleKzet Gyakorlatot: https://legyegesz.hu/lelek-vitaminok/ 

Ha pedig feltett szándékod, hogy a legnehezebb helyzetekben is vissza tudj térni egy koherens állapotba, akkor várlak a Káoszból REND-Szer-Etet Tanfolyamon: https://legyegesz.hu/

FIGYELEM: videóink, gyakorlataink, előadásaink, tanfolyamaink kizárólag oktatási célt szolgálnak! Az elhangzott információk nem helyettesítik az egészségügyben dolgozó szakemberekkel való kapcsolattartást, orvosi terápiát, -konzultációt-, -diagnózis felállítását!